Három programhelyszínnel, s három egymástól markánsan eltérő koncerttel folytatódott kedden, azaz a nulladik napon a Sziget fesztivál programja. Prince lenyűgöző volt, a világzenei előadók hozták a tőlük elvárt szintet, az est kuriózumát viszont a hazai könnyűzenei élet képviselőinek és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának közös produkciója adta.

 

http://www.zalaihirlap.hu/cimlapon/20110810_prince_sziget_Fesztival

 

A Szigeten aznap tartózkodók körülbelül kilencven százaléka Prince műsorát választotta. Mindez érthető, hiszen a hétszeres Grammy-díjas előadó- dalszerző nemcsak Magyarországra jut el ritkán, de a közép-kelet-európai régiót sem tünteti ki nagyon rokonszenvével, ez évben mindössze két fellépést vállalt a térségben, egyet Lengyelországban, egyet pedig nálunk. Utóbbira szinte az utolsó pillanatban bólintott rá a menedzsmentje, vagyis tényleg nagy szám volt elhozni őt ide.

A produkció viszont egyenesen világszám. Prince zsenialitása nemcsak abban rejlik, hogy egymástól eltérő műfajokban is fantasztikus dalokat alkotott, de színpadi teljesítménye is magával ragadó. Önmaga is kiváló zenész, aki nagyszerű kvalitású muzsikustársakkal és vokalistákkal veszi körül magát. A funkys ütemektől felrobban a színpad, a fényorgiától magával ragad a látvány, az alacsony növésű, de mégis óriási zenész pedig pillanatok alatt csavarja ujjai köré csavarja hallgatóságát az olyan dalokkal, mint az első blokkban bemutatott Pop Life, Raspberry Beret vagy Cream.

Az amerikai szupersztár ugyanis blokkokra osztja programját, hogy legyen ideje átöltözni. A második rész rögtön a lila-arany konfettiesővel megtámogatott Purple Rainnel, minden idők egyik legjobb balladájával veszi kezdetét. Az ember azt hinné, ezt már nem lehet fokozni, de aztán mégis, hiszen ekkor még nem volt Kiss, sem Sign O The Times. Persze azok is sorra kerültek, akárcsak az emblematikus 1999, vagy a duetté átdolgozott Nothing Compares 2U, amit anno nem is a „fekete hercegtől”, hanem a Szigeten korábban már szintén megfordult Sinéad O´Connortól ismertek meg sokan.

 

Prince feledhetetlen programjával párhuzamosan egy másik színpadon az MR2 Szimfonik program zajlott, melynek lényege, hogy a hazai könnyűzene ismert képviselőitől két-három dalt átdolgoztak szimfonikus hangzásúvá, s úgy mutatták be azokat. Ehhez állandó kíséretet a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara adott, mely anno a Heaven Street Seven együttessel közösen vágott bele a kezdeményezésbe. A könnyű oldal képviseletében az említett formáción túl – mások mellett, azaz a teljesség igénye nélkül – Rúzsa Magdi, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Belmondo, a FreshFabrik vagy éppen a népzenei alapokra támaszkodó Swetter volt a működőképesnek tűnő, de a színpadon a sok átszerelési szünet miatt kissé vontatottnak tűnő programhoz a partner.

A harmadik helyszín a világzenéé volt, itt 3 előadó kapott lehetőséget, a kelet-európai zsidó hagyományokra építkező klezmer zenét játszó Klezmatics, a délszláv fúvószene hazánkba már rendszeresen visszatérő kiválósága, a Boban & Marko Markovic Orkestar, illetve az orosz Leningrad, amely a world music stílusának egyik legkiválóbb aktuális képviselője.

 

DÍJAT KAPOTT A KLEZMATICS
A Klezmatics koncertjét követően Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete Kulturális Diplomáciáért díjat adott át a zenekar tagjainak. Az elismerés nemcsak annak a két és fél évtizedes tevékenységnek szólt, amely révén a zenekar tagjai tettek a klezmer zene és a zsidó kultúra elfogadtatásáért, hanem kifejezetten a magyar kapcsolat ápolásának is. A zenekar ugyanis már a korai korszakában is fellépett hazánkban.